A tárgyak gyűjteményét a tervező Trimarchi gyermekkori emlékei ihlették, amikor a Scirocco szél felemelte a papírokat és a lepedőket, és táncoltatta őket a levegőben, mindenkit arra kényszerítve, hogy egy védett szobában keressen menedéket.
„A régi, nagy szicíliai vidéki házakban, szinte az épületben elrejtve, más helyiségekkel körülvéve található a Scirocco szoba.
Ablakok nélkül ez az egyetlen lakható helyiség, amikor az afrikai sivatagból a homokot hordozó szél három napon át könyörtelenül fúj.
Az asszonyok bezárkóztak, hogy varrjanak vagy főzzenek, míg a gyerekek vonakodva nekiláttak a szünidei házi feladatnak.
Ez egy elvont hely, ahol kénytelen vagy elidőzni, de alig várod, hogy elhagyd, és visszatérj a mindennapi életbe.”
Mario Trimarchi ebből a gyermekkori emlékből merített a „La Stanza dello Scirocco” kollekció megtervezéséhez.
Különböző méretű, apró fémszilánkokból álló asztali tárgyak, amelyek instabil egyensúlyi pontokon kapcsolódnak egymáshoz.
A formákat mintha egy lélegzetvétel formázná, készen arra, hogy újra mozogjanak. Mint a papírok, amelyekből a bátyjával várakat épített, és amelyek az első széllökésre felemelkednek és táncolnak a levegőben. Elillanó formák.
„Ez az instabil állapot, egy átmeneti tér, egy olyan hely, ahol mindig arra számítasz, hogy a szél felcsapja az ajtót, és szétszórja a papírokat, jegyzetfüzeteket és rajzokat.
A Scirocco szoba az a hely, ahol a csend védi a tárgyakat. A tárgyak pedig a felfüggesztett pillanatnyi instabilitásukban sütkéreznek.”
